5. rész# Haverok?

Nina szemszöge:

„Már a bejáratnál álltam, mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátrafordultam. Meghökkenve néztem a szőke fiút. Hát mégis utánam jött...”

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.

-Téged...

-Miért jöttél utánam?

-Mert szükségem van rád...Szerinted miért választottalak ki annyi lány közül? Miért? Egyet gondoltam s jókedvemből irogattam? Szerinted?

-Miért van szükséged rám?-a sírás szélén álltam.- Egy perverz állat vagy, akinek egy lány csak egy éjszakára kell! Legalábbis ezt mutatod, ezt látja mindenki!

-Ezt mutatom, de ez nem én vagyok!

-Akkor bizonyítsd be!

-Ha engeded akkor oké.-kontrázott ingerülten.

Hát persze. De én tényleg ilyen hülye vagyok? Itt kiabálok !!Niall Horannel!! hogy ilyen meg ilyen legyen velem, mert nekem így nem felel meg?! Egy napja még azon áradoztam, hogy valahogyan találkozzak a One Directionnel. Szánalmas vagyok...

-Niall...bocsáss meg...-hajtottam le a fejem.

-Mégis miért?-hökkent meg.

-Azért, hogy itt ordítozok veled, mikor te nem tettél semmi rosszat. Én vagyok egy túl érzékeny hülye leányka, aki nem tudja értékelni amit kapott. Niall azt hiszem, rossz embert választottál. Nem érdemlem meg én ezt...És tényleg nem menteni akarom magamat, de meg tudom magyarázni, hogy miért akadtam ki ennyire. Nem is olyan rég volt egy kapcsolatom, ami úgy kezdődött, hogy a srác elég perverz volt, és ez nekem tetszett is...-nevettem el közben magam kínosan.-de később durvult a helyzet és azt akarta csinálni. Többször magyaráztam neki, hogy én még nem akarom, de csak erőltette. Végül feladta és szakítottunk...-sóhajtottam.-Ennyi lenne. Nem akartalak untatni, csak magyarázatot szerettem volna adni. Mégegyszer sajnálom, hogy ilyen hisztis voltam.

Niall végig csendben hallgatott. Miután befejeztem a monológomat, pár másodpercig csak nézett, majd elmosolyodott.

-Gyere ide-szólt és magához ölelt, amit szívesen viszonoztam-, nem haragszom. És sajnálom, ami veled történt. Én nem leszek ilyen, mint az a srác. Tényleg. Ha akarod még a perve...

-Ne! Nem kell megváltoznod miattam. És néha bejön, a perverz éned.-kacsintottam bénán, mire mindketten elnevettük magunkat.

-Akkor haverok?-kérdezte.

-Haverok.-mosolyogtam.

Ekkor kattogásokat hallottunk és sikítást. És pont egymás ölelésében voltunk, mikor lekaptak a paparazzik. Csodás.

-NIALL HORAN!!!-visítozták a rajongók, mire felvette a mosolyát, fogta a tollát és elkezdett aláírogatni.

Páran megkérdezték, hogy én vagyok-e Niall barátnője. Mindre nemet feleltem.

Két óra múlva valahogy hazakóvájogtunk a nagy tömegből.

-Jöjjön, Hölgyem!-nyitotta ki nekem az ajtót meghajolva az ír manó.

-Köszönöm, Uram!-egy pukedlizés után komótosan besétáltam a házba.

Mikor beléptem, leraktam a bőröndöm a lepcső mellé, majd levettem a kabátom és a cipőmet. Felemeltem a bőröndöm, hogy vigyem fel a „szobámba”, de Niall kikapta a kezemből és ő felcipelte az emeletre.

-Nem szeretnél bepakolni?-muatott a szekrényre, mikor beleéptünk a vendégszobába.

-Oké, de még mindig nem érzem helyesnek ezt az egészet.-ültem le csüggedten az ágyra.

-Mit nem érzel helyesnek? Te már itt laksz. Kérlek ne emészd magad!-kérte a fiú.

-Ez nem ilyen egyszerű...-mondtam, mikor megcsörrent a telefonom.-anya az.-mosolyodtam el keserűen.

-Hát vedd fel.-biztatott Niall.

-Háló?-szóltam bele.

-Szia, kicsim. Hogy vagy?

-Jól köszi, anyu.

-És milyen a repülőút?-kérdezte vidáman, mire Niall felröhögött a háttérben. Intettem neki, hogy hallgasson.

-Ki van a háttérben?

-Áhh, senki csak én...

-Oké, de tényleg na, jól utazol?

-Anya, nem ültem fel a gépre. Itt vagyok Londonban.

-Hogy mi? Azt mondtad ma hazajössz!

-Nem, nem mondtam, ti gondoltátok úgy.-sóhajtottam visszafolytva a röhögést.

-És mégis hol laksz? Kinél?

-Egy barátomnál...-mondtam, mire Niall feltartotta a hüvelykujját.

-És mégis ki az a barát, hogy én nem ismerem? Ki az? Mi az? Fiú vagy lány? Remélem lány!-akadt ki anyu.

Niall nem tudta tovább tartani. Kiakadt a röhögéstől, én pedig a telefont letéve az ágyra próbáltam befogni a száját. Addig kapkodtam, amig vicces verekedés alakult ki köztünk. Niall próbálta elvenni a kezemet a szájáról, de sehogy sem tudta. Anyu persze ezerrel kiabált, hogy mi történik ott. Így még jobban kellett nevetnünk. Niall végül megnyalta a tenyerem, amitől persze rögtön elkaptam a kezem.

-GYŐZELEM!-ordított fel hangosan.

-SSSSS!- kiáltottam.

-Mi folyik itt?- kelt ki magából anya.

-Semmi, semmi, most mennem kell, szia!-azzal kinyomtam a telefont.

Úgy tűnt mintha ezután az írkével órákig röhögtünk volna.

-Szegény anyud!-nevetett Niall.-„Remélem lány”,besírok!-könnyezett már. Mindketten kiakadtunk.

Úgy fél óra múlva abbahagytuk a kacagást.

-Na, baby, kipakolhatsz mostmár.-mondta mosolyogva. Na hogy? Vajon hogyan? Hát, hogy máshogy mint perverzen.

-Oké, baby!-pillogtattam olyan ribisen, mire megint röhögni keztünk.

-Na én éhes vagyok!-jelentette ki hirtelen az írke. Írke. Jól hangzik.

-Készítek vacsit!-lelkesedtem be, de aztán rájöttem, hogy még azt sem tudom jóformán, hogy hol van a konyha.-De előbb megmutatnád, mi hol van?

-Hát persze!-vigyorgott.

Fél óra múlva kész volt a kaja. Megvacsiztunk, és visszamentünk az emeletre.

Hamar végeztem a tusolással, hajmosással és szárítással. Felvettem a pizsim, és visszaballagtam a szobámba. Niall várt rám. Az ölébe vont és megkérdezte:

-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte, miközben simogatta a karomat.

-Aludni.-jelentettem ki.

-Rendben...és,...öhm...

-Itt maradhatsz!-mosolyogtam és Niall mellett álomba merültem.

4. rész#  Haza vagy mégsem?

„Szuszogást halottam magam mögül. Csak egyvalaki lehet.

-NIALL JAMES HORAN!!!-kiabáltam.”

Ez nem lehet igaz. Az ír manó mikor került ide? Éjszaka jött volna át? Csak annyit tudtam, hogy nagyon idegesen vagyok. Még az ordibálásomra sem ébredt fel.

Most vettem észre, hogy milyen pózban is fekszünk. Niall keze a polóm alatt, majdnem OTT. Az egyik lába pedig átvetve a derekamon. Úristen. Akármilyen sztár, nem érdekel idáig nem mehet el! Nem és kész!

-NIALL HORAN!!-kiabáltam a fülébe, és kimásztam szorítása alól. El kezdtem ráncigálni a karjaitól fogva, mire egy morgás kiséretében kinyitotta a szemeit. Sokatsejthetően mosolygott fel rám:

-Na, Ninus, milyen érzés volt így ébredni?-azt a perverz mindenit, most komolyan.

-Ne Ninusozzál, és nem, nem volt jó érzés, te perverz disznó!-mondtam hevesen gesztikulálva.

-Ja oké. Amúgy ha gondolod akkor a húzd le a polódat, mondjuk nekem így tökéletesen megfelel.-vigyorgott el.

Lenéztem magamra, és láttam, hogy a pizsamafelsőm a melltartómig fel van csúszva. Kipirultan kaptam le a fejemet. Ekkora cikit! Gyorsan lehúztam, és viszonylag nyugodtam néztem újból Niall gyönyörű kék szemeibe.

Most biztosan azt gondoljátok, hogy hülye vagyok, mert magamban dicsőítem az ír énekest, de vele flegmán beszélgetek. Az az igazság, hogy nagyon is kedvelem Niallt, csak nem adom könnyen a bőröm. Ilyen egyszerű.

Na de térjünk vissza a jelenbe. Niall tök cukin méreget. Mintha hirtelen elfelejtette volna a perverz énjét. Mondjuk, gondolom nem sokáig.

-Jól aludtál, kedves?-kérdezte édesen.

-Szerencsére igen, mert a tudatlanságom oda vezetett, hogy azt hittem egyedül vagyok...-forgattam a szemem.

-Hihi, olyan cukin aludtál, muszáj volt magamhoz öleljelek!-vigyorgott. Na üdv „Niall perverz énje”.

-Persze, föltétlen szükséges volt...-ráztam a fejem.

Niall szemszöge:

-Na akkor, kicsilány, mostmár beszéljük meg, hogy miért is bolyongtál az utcán tegnap este?

Töviről hegyire elmesélt mindent. Hogy csak azért maradt Londonban, hogy velem találkozhasson, hogy ha én fogadtam volna be akkor hajléktalan lenne. Sajnáltam, hogy ezeken át kellett mennie, de őszintén örülök, hogy itt van. A kívülállók, akik csak a nevemet ismerik, azok nem tudnak semmit. Csak a macsó énemet látják, mert azt is mutatom. Azt viszont nem tudják, hogy belül egy érzékeny, szeretetet kereső srác vagyok. Ninának eddig az előző énemet mutattam, de majd szeretném ha teljesen megismerne. Azt akarom, hogy velem legyen, hogy az enyém legyen. És ez nem csak birtoklási vágy, hanem kibontakozó szerelem. Legalábbis részemről.

-Na mostmár jobban vagy?-kérdeztem kedvesen, és magamhoz öleltem. Kivételesen nem ellenkezett, ami nagyon jól esett.

-Igen, köszönöm neked...-szipogta.

-Na gyere, ne sírj! Szeretnéd, hogy elmenjünk valahova?

-Nem, Niall nem lehet, haza kell mennem. Még a mai járattal. Sajnálom.

-Ne, ne hagyj itt!-szaladt ki a számon.

-Ööö, de hát neked van millió egy barátod, köztük 4 olyan mintha a testvéred lenne. Minek kellek ide én? Én, egy lány a sok rajongó közül, akit valahogy, nem tudom milyen csoda folytán, de a sors megajándékozott egy csodával? Csodával, vagyis, hogy itt lehetek melletted, hogy feltűntem neked? Hogy befogadtál! Mire vagyok én, mire kellek neked? Mire?

-Nina, én csak...nekem csak kiszaladt a számon,de ne értsd félre, nagyon bírlak. Viszont ez most nem esett jól. Nem esett jól az, hogy nem értékeled magad eléggé. Mintha egy senki lennél. Ha úgy gondolod, menj. Ha ez a helyes...De..nem akarom...-pillogtattam, és a hajamba túrtam mindkét kezemmel.

-Niall, én..ez..most..mindegy megyek, szia. És mégegyszer köszönöm...-mondta és kiment az ajtón.

Olyan tíz percig ülhettem egy helyben, mikor meghallottam újból a selymes hangját immáron a bejárati ajtótól.

-Viszlát örökre, Niall James Horan.

Elment. Én pedig hagytam...

Nina szemszöge:

Felültem egy városi buszra. Szerencsére jegyet tudtam venni, mivel Niall lakása mellett pont volt egy valutaváltó. Miközben zötykölődtem a járművön, foglaltam jegyet az egy óra múlva induló repülőre. Egyenesen Los Angelesbe. Az én otthonomba.

Meglepett Niall reggeli viselkedése. Mintha lenne érzékeny része is a lelkének a macsóság mögött. És amiket mondott: „Nem esett jól az, hogy nem értékeled magad eléggé. Mintha egy senki lennél.” Azt hiszi,  természetesnek kéne vennem, hogy ő csak úgy foglalkozik velem? Szerintem ő nincs tisztában azzal, hogy mennyien lettek volna tegnap estétől ma reggelig az én helyemben? Ő nem tudja, hogy hány lány sír miatta? Nem ért semmit.

Megérkeztem a repülőtérre. Nagy a nyüzsgés, mindenki siet. Még volt fél órám a felszállásig, ezért gondoltam veszek valami újságot, hogy ne unatkozzak. Bár ne tettem volna.

Az egyik brit pletykalap címlapján ÉN tűndököltem. Éppen Niall házából siettem ki enyhén kisírt szemekkel.Gyorsan kifizettem, leültem egy padra és olvasni kezdtem:

„ Új fejlemény! Az világhírű brit fiúbanda, a One Direction szőke szívtiprójának, Niall Horannek talán új barátnője van! A minap látták az ismeretlen lányt kijönni az ír énekes lakásából. A rajongók már találgatnak, de senki nem tud semmi biztosat. Hamarosan jelentkezünk az új fejleményekkel!”

Ettől tartottam. Ez nem hiányzott most egyáltalán nekem. Idegbetegen csaptam le a padra a magazint. Ehhez nincs idegrendszerem. Rohantam a mosdóba, hogy kicsit megmossam az arcomat.

Hirtelen hallottam a hangosbemondóban, hogy kezdjük elfoglalni a helyünket a járművön.

Már a bejáratnál álltam, mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátrafordultam. Meghökkenve néztem a szőke fiút. Hát mégis utánam jött...

Xx

Helló, itt volna a 4. fejezet is. Ha kiváncsiak vagytok a fejleményekre, akkor pipáljatok, komizzatok, illetve iratkozzatok fel! J

3. rész# Nála

“Húsz perc múlva már nálam volt a csomagom. Mindenem megvolt szerencsére. Elkezdtem sétálni. De ekkor belém nyílalt a felismerés. Nincs hol laknom. Sírva rogytam a hideg betonra. Mit tegyek?”

A könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Ennyire hülye nem lehetek? Azt hiszem anya jól tippelte meg, hogy a holnapi gépre felszállok. Nincs itt semmi keresnivalóm. Még örülni, sem tudok, annak ellenére, hogy fél órája velem megtörtént a világ nyolcadik csodája. Nem éreztem semmit, pedig a szívem még mindig hevesen zakatolt.

Persze az eső újból rákezdett.Már nagyon fáztam. Gyorsan feltápászkodtam a földről, és behúzódtam egy eresz alá. Kinyitottam a bőröndöm és kivettem belőle egy kabátot, amit magamra vettem. Újból lekuporodtam. Már szédültem is. Még szerencse, hogy ettem valamit Niall-lel a Nando’s-ban. Ha nem tettem volna már rég elájultam volna. Gyorsan keresngélni kezdtem a zsebemben, és előkotortam a pénztárcámat. Csodás, egy nagyon kevés pénzem volt, de az amerikai dollár. Fontom egyáltalán nem volt. És nem hinném, hogy találnék egy valutaváltót...

Idegesen és fáradtan indultam el London utcáin. Azt is tudtam, hogy foglalnom kéne jegyet a holnapi gépre, csakhogy a telefonom is lemerült.

Már sötétedni kezdett. Én pedig azt hiszem a város szélén jártam. Már csurom víz voltam, teljesen átfagytam. Az arcomra, a nyakamra és a karjaimra rárakódott a kosz. Pocsékul éreztem magam. Olyan fél kilenc fele járhatott az idő, amikor egyszerűen lerogytam egy füves részre, egy kerítésnek dőltem. A szemhéjam ránehezedett a szememre. Nagyon fáradt voltam. Elszúnyókáltam.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy erős kar tartásában éreztem magam. Nem tudom ki lehetett az. Attól rettegtem, hogy elrabolnak és kitudja mit tesznek velem. Nagyon féltem, de meg sem tudtam mozdítani fájó végtagjaimat.

Újból elalhattam, mert most egy világos helyiségben ébredtem. Párnákkal voltam körülvéve, és valaki betakart egy pokróccal.

Felkönyököltem és szétnéztem. A bőröndöm ott volt a kanapé mellett, amelyen feküdtem. Egy mosolygó arcot pillantottam meg, még a szívverésem is leállt egy másodpercre.

-Szívem, jobban vagy már?-ült le mellém az illető.

Szívem. Szívemnek szólított. Azt hiszem a mennyországban járok.

-P-p-persze, köszi...-uhh, remegett a hangom.

-Na, baby, ha akarsz letusolhatsz, és átöltözhetsz! Ha nem te akarod, akkor én is szívesen megteszem neked!-mosolyodottt el perverzen.

-Kösz, de egyedül is menni fog!-vágtam oda kicsit flegmábban.-Ja és ne hívj baby-nek. Kösz.-és felsétáltam a lépcsőn. Sztár ide, sztár oda ne lépjük túl a határokat.

Felszaladtam a lépcsőn, de a tetején megálltam. Elég idétlenül visszabotorkáltam, és erőltetetten mosolyogtam Niallre.

-Öhm, hol a fürdő?

-Várj megmutatom-röhögött.

Újból felbaktattunk az emeletre, ő pedig megmutatta a szobákat meg persze a fürdőt. Bementem. Gyors zuhany után megtörülköztem és tiszta ruhába bújtam. A hajamat is megmostam, ezért meg kellett szárítanom. Miután kész lettem laza mozdulattal bekötöttem.

Elhagytam a szobát, és az ír szőkeséggel találtam magam szemben.

-Gyere ez itt a vendégszoba, itt fogsz aludni! Feltéve, ha nem szeretnél velem aludni.-mosolygott csábítóan.

-Köszi, ez a szoba tökéletesen megfelel.-forgattam a szemem.

Bementem a szobába és az ágy mellé toltam a bőröndöm.

-Niall kérlek ülj le, meg kell beszélnünk valamit!

-Rendben, mit?

-Nem maradhatok itt. Holnap fel kell ülnöm a repülőre és irány Los Angeles. Itt nincs mit csináljak, munkát nincs hol szereznem...

-Ne butáskodj! Itt maradsz velem, legjobb barátok leszünk, vagy még tö...

-Ne, Niall! Ne mondj semmit kérlek! Ez így nem helyes. Holnap hazamegyek...

-Nem mész haza, érted?-mondta tagoltan. Meglepődtem, hogy ilyen határozott is tud lenni.

-Jó majd meglátjuk, most aludni szeretnék, na jóéjt!-küldtem ki a helyiségből. Lassan kivánszorgott, és egy laza intés után becsukta maga mögött az ajtót.

Pizsamára cseréltem a ruhámat.

Lehajtottam a párnára a fejem.  A mai napon gondolkodtan. Annyi minden történt ebben a 24 órában. El sem hiszem. És most itt fekszek Niall Horan vendégszobájában. Egyáltalán hogy talált meg?

Kopogást hallottam.

-Gyere.-szóltam.-Még nem alszom.

Óvatosan belópódzott, és leült az ágyra.

-Bocs, hogy visszajöttem, de nem mondtad el, hogy hogyan kerültél ide a házam elé?

-Hát...Az hosszú történet...-nem akartam, hogy megtudja, hogy jelenleg hajléktalan vagyok.

-Van időm. És úgy látom te sem tudsz aludni.

-Kérlek, Niall majd holnap. Most nem szeretnék erről beszélni. Kérlek menj ki jóéjszakát!-küldtem ki újból a szobából, talán kicsit durvábban mint kellett volna.

-Jó oké persze mindegy...-legyintett lemondóan.

-Várj! Ne haragudj, csak nagyon fájdalmas ez nekem.-letöröltem pár könnycseppet.

-Renden semmi baj, elmondod majd holnap-mosolygott kedvesen.

-Köszönöm.

Már  lépett volna ki az ajtón, amikor még egyszer visszaszólt:

-Biztos ne aludjak itt?-kacsinott oly’ csábosan.

A homlokomra csaptam. Hogy is felejthette el 10 percig a perverz énjét? Foggalmam sincs, de most visszatért. Éljen.

-Jaj, húzz már ki!-léptem utána nevetve.

-Biztos? Szerintem elég kecsegtető ajánlat!-vigyorgott somolyogva.

-Jaj, menj már!-toltam ki az ajtón, erre újból megszólalt.

-Kapj el ha tudsz! Háhá!

Utána szaladtam. Lányosan ugrándozott, miközben játékosan jajgatott. Már a hasamat fogtam a röhögéstől. A padlóra rogytam, és fetrengtem rajta. Niall felkapott az ölébe és úgy kezdett futkorászni. Idegbetegen kapálósztam az ölében, mint egy két éves gyerek.

Szerencsémre csak a szobáig vitt, és letett az ágyra. Elkezdett felém hajolni. Gyorsan kapcsoltam. Elfordítottam a fejem, és betakartam magam a paplannal. Orral esett le az ágyra.

-Héé!-jajdult fel.

-Jaj, az a nagyon kemény ágy!-kacagtam.

-Na jó, te közveszélyes vagy én húztam.-mondta, és elhagyta a szobát.

Nem sokkal később álomba merültem. Viszonylag nyugodt éjszakám volt, de az ébredés az kevésbé.

Szuszogást halottam magam mögül. Csak egyvalaki lehet.

-NIALL JAMES HORAN!!!-kiabáltam.

2. rész# Telefonhívás 

Reggel boldogan ébredtem. Hisz ma még jobb lesz, mint a koncerten. Hamar felöltöztem, reggeliztem és anya elvitt abba a plázába, ahol autogrammosztogatás volt a fiúk részéről.

A pláza be volt zárva. Persze be lehetett menni, de nem azoknak akik csak vásárolni akarnának. Ki volt írva. Csak One Direction rajongóknak. Kacagnom kellett.

Bementünk és ez a látvány fogadott.

Durva, hogy ezt a sort végig kell állnom, de megéri. Én is befurakodtam a sorba és titkon reménykedtem, hogy összefutok Shennával. Bár ennek kevés volt a valószínűsége, mivel itt többezer directioner állt sorba. Mindenki visított, sikított, főleg akik még nem kapták meg amit szerettek volna.

Már vagy három órája ott álldogáltam. Már délután két óra volt. Már a kiáltozásba is belefáradtam. Szerencsére még csak páran voltak előttem.

Tíz perc múlva rajtam volt a sor. Először Liamhez mentem, mert ő  volt a legszélén. Majd Harry, és Louis. Mind az ötön mosolyogtak, mint minden rajongónak. Niallhöz érkeztem. Letettem elébe a lemezüket vagy két posztert és a polómat. Vártam, hogy írja alá. Nézett egy darabig majd elmosolyodott. Én is vigyorogtam. A szívem hevesen zakatolt. Nem föltétlen Niall miatt, hanem minden miatt. Hogy a közelébe lehetek ennek az öt tökéletes srácnak.

Niall mindent szerre aláírt. A CD következett. Ráírta a nevét, és megfordította, valamit oda is irogatott, de nem figyeltem. Gondoltam ez is a dedikáláshoz tartozik. Végül Zaynhez mentem, tőle is megkaptam mindent.

Körülbelül fél órába tellett, mire kiértem a tömegből, és kiléptem az ajtón. Ekkor eszembe jutott, hogy mi lehet a lemez hátán. Egy telefonszám állt rajta. Vajon kié lehet...az öve? A Niallé?

Gyorsan visszafutottam. Az első lánytól megkérdeztem:

-Neked is van telefonszám a lemezed hátán?

-Nem nincs.

Még vagy tíz embert végigkérdezgettem, de senkinek sem volt rajta. Csak nekem. Huhh.

Nem tulajdonítottam nagy jelentőseg egyelőre ennek. Megcsengettem anyujékat, hogy jöhetnek értem. Tizenöt perc múlva meg is érkeztek.

-Kicsim, most elmegyünk enni, de azután indulunk a reptérre, és irány haza.

-Rendben.-válaszoltam.

Bementünk a McDonald’s-ba. Leültünk egy szabad assztalhoz és rendeltünk. Eszembe jutott a telefonszám. Ennek a végére kell járnom. Ki mentem a mosdóba és tárcsáztam. A harmadik csörgésre felvette:

-Helló, itt Niall Horan!

-Szia...-nyeltem egy nagyot. Tényleg ő.

-Nem ismerem a hangodat, honnan tudod ezt a számomat, hacsak nem az a lány vagy, akinek megadtam a telefonszámom a dedikáláson?

-De az volnék..-dadogtam.

-Oh, szuper. Ne izgulj. Gyere ötre a Nando’s étterembe. Szia.-azzal letette.

Négy óra van. Elmenjek-e? Döntenem kell. Ha el akarok menni, akkor itt kell maradnom Londonban. Mert anyáék százas, hogy ezért nem maradnának itt. Nem, Nina ne hülyéskedj, mész haza szépen, s kész. Kitudja valami átverés és nem is Niall-lel találkoznék? Hát ennek nagyobb a valószínűsége.

Fél óra múlva ott voltunk a reptéren. Már sorban álltunk a felszálláshoz. Ekkor belém nyílalt valami. Mintha egy jel lenne. Itt kell maradnom. Akár mi is lesz.

-Anya, apa és nem megyek haza, kérlek ne kérdezzétek miért!

-Ne butáskodj, gyere!

-Nem új életet akarok kezdeni méghozzá itt!-jelentettem ki határozottan.

-Ne most döntsük el, majd otthon megbeszéljük...-próbálkozott apu.

-Apa, kérlek szálljatok fel! Itt akarok maradni. Kérlek engedjétek meg. Ez az én helyem a világban..-kezdtem a drámai beszédet.-Úgy érzem ide tartozom. Mondjátok meg Sarahéknak, hogy szeretem őket. És titeket is. De itt kell maradnom...

-Kicsim, ezt nem lehet...

-MUSZÁJ!! Értsétek meg!-már sírva könyörögtem.

-Rendben maradj, de látom előre, hogy a holnapi gépre felszállsz.-sóhajtott anyu. Könnyes búcsút vettünk, és ott maradtam egyedül.

Kimentem az utcára. Ekkor nyílalt belém, hogy itt maradtam egy bazinagy városban, ruhák nélkül, mivel ugye a bőröndöm még nincs meg, és még azt sem tudom, hol van a Nando’s. Szép.

Leszólítottam pár embert, hogy megkérdezzem, merre van az étterem. Szerencsére csak két utcányira volt. Futva tettem meg ezt az utat, mert már csak öt percem volt. Közben  persze az eső is rákezdett. Bőrig áztam, a cipőmben locsogott a víz, mire odaértem.

Beléptem az épületbe. Ahogy kinéztem, még csoda lesz ha Niall felismer. Rámtapadt a türkizszínű polóm, a farmerem is tiszta víz volt. A converse-m fűzője ki volt oldódva. Hát nem néztem ki túl csodásan.

Egy napszemüveges, csuklyás ?férfi? ült az egyik sarokban. Más vendég nem nagyon volt, szóval gondoltam odamegyek. Rögtön felpattant, úgy hogy a csuklya leesett a fejéről. Látszott a szőke haja.

-Szia, örülök, hogy eljöttél, Niall vagyok!

-Helló..Nina Walker...-rágtam a szám szélét.

-Ne légy zavarba...-mondta azzal a szívdöglesztő mosolyával. Mi? Szívdöglesztő? Mi lett velem? Mindegy.

-Bocs, hogy a telefonban olyan hirtelen lemádtalak, csak kellett menjünk studióba a fiúkkal.-közölte tök lazán. Mintha ezer éve ismernénk egymást. Azt hiszem most ha ezt tudná, akkor megölne a többi directioner. Hát szép az élet. Most nekem főleg.

-Jaj, semmi baj, csak annyi, hogy gőzöm sem volt, hogy hol a Nando’s.-nevettem fel először jóízüen.

-Ez most komoly? Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező hetekben ki kell, hogy tanítsalak gyorséttermekből!-kacagott. Mi? Elkövetkező hetek? ...Úristen.

Még sokat beszélgettünk, mindent elmeséltem magamról és ő is. Nagyon jó fej srác, nincs elszállva a hírnévtől, mint ahogy azt egyesek gondolják. Szerintem, ez egy nagyon jó barátság kezdete.

-Na bocsesz, csajszi, most mennem kell, de majd hívlak!-közölte. Adott két puszit, és kisétált az étteremből.

Ott ültem lefagyva. A szám is tátva maradt. Imádom ezt a laza stílusát!! Víííí! Na jó elég lesz. Még az eladónő is mosolyogva figyelt, ő is tudta, hogy éppen Niall Horan-nel volt találkozóm. Huhh.

Elköszöntem a kiszolgálótól és kiléptem az utcára. Megcsendült a telefonom. Vajon megint ki az?

-Haló.-szóltam bele.

-Jónapot, ön Miss Walker?

-Igen, én volnék...

-Azért hívom, mert megkerült a bőröndje, a repülőtéren átvehető. Utólag is elnézést kérünk a kellemetlenségért. Viszlát!

-Köszönöm, viszlát!

Fejvesztve rohantam az utcán, szerencsére még emlékeztem, hogy hol van a repülőtér.

Húsz perc múlva már nálam volt a csomagom. Mindenem megvolt szerencsére. Elkezdtem sétálni. De ekkor belém nyílalt a felismerés. Nincs hol laknom. Sírva rogytam a hideg betonra. Mit tegyek?

1. rész# Koncert

Sziasztok most írok egyet ide elől. Először is köszi az oldalmegjelenítéseket. Bár agyon örülnék pár feliratkozónak és kominak. Ja és ez a rész csak a fejezet fele, mert egyelőre csak ennyire volt időm. Köszi ha elolvasod és esetleg hagysz magad után valami nyomot. 

Xx

Másnap későn keltem. Nem tudom, hogy aludhat-

tam el a fél napot, amikor ma van életem legnagyobb eseménye. Este 9-től 1D koncert. Már nagyon izgulok. Lényegtelen szerintem, hogy mit veszek fel, mert úgy sem ismer senki. Egy One Direction polót akartam felvenni és egy egyszerű farmert. Mivel nincs bőröndöm, ezért anya egyik leggins-ét és egy kék blúzot fogok hordani. Már 11 óra van. Visszaszámlálás indul. Még 10 óra van hátra.

-Nina, készülődj, lemegyünk a városba ebédelni, mivel a reggelit már elaludtad!

-Oké megyek.-kiáltottam vissza.-Amúgy véletlenül nem hívtak a repülőtérről?

-Nem sajnos, de ha szeretnéd ma elmehetünk vásárolni valami ruhákat neked.

-Köszi, anyu!!!

Repestem örömben, még akkor is amikor ott sétáltunk már az utcán. Megálltunk egy McDonald’s-nál. Bementünk és rendeltünk fejenként egy-egy BigMac-et. Általában vigyázok arra, hogy mit és mennyit eszek, de most kirándulunk. Ilyenkor kirúgunk a hámból.

Evés után elindultunk egy bevásárlóközpontba. Míg anya és én a ruhaboltokban nézelődtünk, apu a földszinten kiálított autókat nézegette.

Végül kiválasztottam két farmernadrágot, egy converse-t, három laza polót, és tádám, dobpergés egy 1D trikót. Na fel tudok öltözni a koncerte.

Ránéztem az órámraés elszörnyedtem. 6 óra van már. Én pedig ott akartam lenni minimum 5 órával hamarabb.

-Anya sietnünk kell!!!

-Miért? Még van 3 óra kezdésig.

-De én jó helyet akarok kapni! Induljunk, most!!-hisztiztem.

-Jólvan, gyere!-mondta anya.

Fél óra múlva értünk csak oda. A bejárat előtt már vagy tízezren ácsorogtak. Gyorsan befurakodtam a sorba, intettem egyet anyáékek, mivel ők nem jönnek be. Hatalmas volt a tömeg, majd’ megfulladtam. Ugráltam, hogy lássak valamit. Egyszercsak kinyíltak a kapuk és a tömeg benyomult. Hátulról olyan erősen löktek meg, hogy hasra estem. Gyorsan megráztam a fejem és megálltam, még mielőtt eltaposnak végleg. Körülbelül egy óra múlva bejutottam a csarnokba. Fullon volt. Körülbelül az 50-edig sorban állhattam. Hát nem így képzeltem el ezt. Mindenki csoprtokba verődve állt, türelmetlenül várták kedvenceiket. Én pedig egyedül voltam a tömegben, úgyhogy szinte semmit sem láttam. Olyan negyedóra múlva óriási sikítást hallottam és bejöttek a fiúk. Eszméltlen volt…

Hatalmas őrjöngés tört ki. Majd’ beleszakadt a dobhártyám. Viszont annál jobban élveztem. A fiúk rövid köszönés után belekezdtek a Stand Up című dalukba. Ha álmomból felköltenek, akkor is felismerem akármelyik slágerüket.

Elég sokat lökdösődtek, többször én voltam a célpont. Mivel nem vagyok az az izmos, ezért majdnem elestem.

Na, mondom ez így nem megy tovább. Kezembe veszem a dolgokat. Kicsit előredőltem és könyökkel löktem, akit csak tudtam. Ennek az lett a vége, hogy kaptam sok szúrós pillantást, de a pozitívum az, hogy előrébb kerültem három sorral, és pont egy jó helyet találtam, ahhoz, hogy lássak is valamit.

Nagyon jól éreztem magamat. Jól esett olyan emberek közt lenni, akik úgyanúgy szeretik ezt a bandát, mint én.

-Na hello, emberek, remélem mindenki jól érzi magát!-kiálltotta el magát Harry.

Hatalmas sikítás és őrjöngés volt a válasz.

-Ezt igennek vesszük!-nevetett Zayn.

Nagyon nehezen hallottam, hogy mit beszélgetnek, nagy volt a hangzavar.

Hirtelen kaptam a gyomorszájamba egy nagy könyöket, vagyis egy ütést. Rögtön térdre rogytam. Hát ha a koncert után nem kerülök kórházba, akkor soha. Egy elég félelmetes arccal találtam magam szembe. Egy fekete hajú, füstös sminket viselő lánnyal néztem szembe.

Ijedtemben hátraestem. Mintha egy démonnal állnék szemben.

-Ne haragudj, jól vagy?-kérdezte enyhén érdekes akcentussal, ami se nem amerikai se nem brit volt.

-Ja semmi, semmi bajom!- mondtam, miközben ráztam a fejem.

-Akkor, most igen vagy nem?-mosolygott, ami az emósoknál gondolom nem szokás.

-Igen, jól vagyok.-bizonygattam.

-Akkor, oké. Shenna Spats.-mutatkozott be. Érdekes neve van.

-Nina Walker. Los Angelesből jöttem.

-Én Írországból, Mulligarből.

-Ismered Niallt?-csodálkoztam.

-Persze,  gyerekkori barátok vagyunk!-húzta enyhén nagyképű mosolyra a száját. Abban a pillanatban nem foglalkoztam lekezelő pillantásával.

-Király! De ha ismered, akkor miért nincs VIP jegyed?-kérdeztem semmi rosszindulat nélkül.

-Csak, mert ők nem adhatnak senkinek…-hebegte, de azért elég lekezelő volt.

Mindegy, kicsit fura a természete, de lehet, hogy ha jobban megismerem, talán még barátnők is lehetünk.

-Na hagyjuk a témát, megadom a számom!-vette elő újból a hízelgő énjét, azzal lediktálta a telefonszámát.

-Oké, köszi, de elég messze lakunk egymástól…

-21. Század, csajszi!- vetette oda és egy laza “csá”-val elhúzott a tömegben.

Na visszatértem a koncert élvezéséhez. Éppen a Kiss you-t énekelték ami az egyik legnagyobb kedvencem. Sajnos újból elkalandoztam. Vajon mit csinálnak otthon a barátaim? Biztos jól megvannak nélkülem is, de remélem azért hiányzok nekik.

Egy óra múlva véget ért a koncert. Hazafele menet kaptam egy smileyt sms-ben Shennától. Jól esett. Gyönyörű nap volt…

Prológus

       A nevem Nina Walker. Végzősként tanulok egy LA-i gimnáziumban. 17 vagyok. Ezek mind nyers adatok, viszont a legfontosabb, amit rólam tudni kell, hogy nagy directioner vagyok. Imádom az 1D-t. Közülük nincs kedvencem, egyik fiúba se vagyok szerelmes.

Van négy legjobb barátnőm, elválszthatatlanok vagyunk. Neveik: Vanessa, Anne, Rebecca és Sarah. Teljesen különbözőek vagyunk: én elég csendes vagyok normális helyzetekben, de ha feldühítenek vagy esetleg izgatott vagyok akkor a sakál is elmenekül a hangom mellől. Nessa az a bájos típus, Anne az életvidám kislány, Beccanak folyton szerelmi csalódása van ezért sokszor depis,de mi vigasztalni próbáljuk. Végül Sarah. Talán ő áll legközelebb hozzám. Olyan vidám, de mégis lehet vele beszélgetni az élet nagy dolgairól.

Jelenleg egy repülőben ülök. Éppen Londonba tartunk. Furcsa, hogy mit keresek ilyen messze Amerikától, de mindenre van magyarázat. Éppen egy One Direction koncertre tartunk. Karácsonyra kaptam a jegyeket. Vissza is idézem:

“Anya felkiáltott, hogy menjek le, mert ajándékbontás van. Lassan leereszkedtema lépcsőn. Utáltam a Karácsony ezen részét. Már nem tudom, hogy mondjam, hogy “köszönöm, jaj de gyönyörű”, meg ezeket. Általában hülye ajándékokat kapok, szóval  most sem várok mást.

-Juj, alig várom, hogy megnézzem mit kaptam!-lelkesedett anyu.

Mindenki kibontotta az ajándékát, én következtem. Egy kisebb ajándékzacskót vettem magma elé, és pár csokit és egy borítéket találtam benne. Óvatosan kinyitottam és egy..egy..egy…ÚRISTEN! Síkitani kezdtem, körbe-körbe ugráltam a szobában! Kaptam, kaptam egy koncertjegyet méghozzá egy 1D koncertre! Váááá!...”

Jól esik ezekre a dolgokra visszaemlékezni. Most mindjárt száll le a repülőnk. Nagyon izgatott vagyok. Kár, hogy a legjobb barátnőim nem lehetnek itt. Ők nem akkora directionerek, mint én…

Apa ráncigálása ébresztett fel, biztosan elaludtam. Ekkor mondták be éppen, hogy öveket becsatolni, meg blablabla. Pár perc múlva landolt a gép. Leszálltunk, és a csomagjainkért sétáltunk.

Jöttek a szalagon a bőröndök. Világoskék bőrönd. Megvan ez az anyué. Fekete bőrönd. Az apué. Még jött pár kisebb táska ami még a mienk volt, de az én bőröndöm sehol. Kezdtem ideges lenni. Nem azért jöttem Londonba, hogy táskák után vadásszak, hanem, hogy One Direction koncertje menjek, amire több éve várok.

Véget ért a bőröndök sokasága, de az enyém nem jött meg. Anya odament a tudakozóhoz, de ott azt mondták holnapra újra átfésülik, hol keveredhetett el. Ez most komoly?

Elindultunk a szálloda felé, ahol foglaltunk szobát. Már késő délután volt, szóval semi nagy dolgot nem terveztünk mára. Mikor kipakoltunk és kaptam anyától egy polót és egy rövidnadrágot. Az ő ruháiban kellett lennem, mivel én ugyebár egy neszeszerrel maradtam. Legalább meg tudok fésülködni holnapra. Nem semmi.

Már nagyon várom a koncertet, remélem minden jó lesz. Persze anyáékat megfőztem, hogy maradjunk másnapra is, mert autogrammosztogatás lesz. Most jobb lesz ha lefekszem, holnap nagy nap vár rám…

                                    

                                   Szereplők

Nina Walker

Vanessa Holmes

Anne McDown

Rebecca Smith

Sarah Danker

Niall Horan

Zayn Malik

Liam Payne

Louis Tomlinson

Harry Styles