I Need Your Love

3. rész# Nála

“Húsz perc múlva már nálam volt a csomagom. Mindenem megvolt szerencsére. Elkezdtem sétálni. De ekkor belém nyílalt a felismerés. Nincs hol laknom. Sírva rogytam a hideg betonra. Mit tegyek?”

A könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Ennyire hülye nem lehetek? Azt hiszem anya jól tippelte meg, hogy a holnapi gépre felszállok. Nincs itt semmi keresnivalóm. Még örülni, sem tudok, annak ellenére, hogy fél órája velem megtörtént a világ nyolcadik csodája. Nem éreztem semmit, pedig a szívem még mindig hevesen zakatolt.

Persze az eső újból rákezdett.Már nagyon fáztam. Gyorsan feltápászkodtam a földről, és behúzódtam egy eresz alá. Kinyitottam a bőröndöm és kivettem belőle egy kabátot, amit magamra vettem. Újból lekuporodtam. Már szédültem is. Még szerencse, hogy ettem valamit Niall-lel a Nando’s-ban. Ha nem tettem volna már rég elájultam volna. Gyorsan keresngélni kezdtem a zsebemben, és előkotortam a pénztárcámat. Csodás, egy nagyon kevés pénzem volt, de az amerikai dollár. Fontom egyáltalán nem volt. És nem hinném, hogy találnék egy valutaváltót...

Idegesen és fáradtan indultam el London utcáin. Azt is tudtam, hogy foglalnom kéne jegyet a holnapi gépre, csakhogy a telefonom is lemerült.

Már sötétedni kezdett. Én pedig azt hiszem a város szélén jártam. Már csurom víz voltam, teljesen átfagytam. Az arcomra, a nyakamra és a karjaimra rárakódott a kosz. Pocsékul éreztem magam. Olyan fél kilenc fele járhatott az idő, amikor egyszerűen lerogytam egy füves részre, egy kerítésnek dőltem. A szemhéjam ránehezedett a szememre. Nagyon fáradt voltam. Elszúnyókáltam.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy erős kar tartásában éreztem magam. Nem tudom ki lehetett az. Attól rettegtem, hogy elrabolnak és kitudja mit tesznek velem. Nagyon féltem, de meg sem tudtam mozdítani fájó végtagjaimat.

Újból elalhattam, mert most egy világos helyiségben ébredtem. Párnákkal voltam körülvéve, és valaki betakart egy pokróccal.

Felkönyököltem és szétnéztem. A bőröndöm ott volt a kanapé mellett, amelyen feküdtem. Egy mosolygó arcot pillantottam meg, még a szívverésem is leállt egy másodpercre.

-Szívem, jobban vagy már?-ült le mellém az illető.

Szívem. Szívemnek szólított. Azt hiszem a mennyországban járok.

-P-p-persze, köszi...-uhh, remegett a hangom.

-Na, baby, ha akarsz letusolhatsz, és átöltözhetsz! Ha nem te akarod, akkor én is szívesen megteszem neked!-mosolyodottt el perverzen.

-Kösz, de egyedül is menni fog!-vágtam oda kicsit flegmábban.-Ja és ne hívj baby-nek. Kösz.-és felsétáltam a lépcsőn. Sztár ide, sztár oda ne lépjük túl a határokat.

Felszaladtam a lépcsőn, de a tetején megálltam. Elég idétlenül visszabotorkáltam, és erőltetetten mosolyogtam Niallre.

-Öhm, hol a fürdő?

-Várj megmutatom-röhögött.

Újból felbaktattunk az emeletre, ő pedig megmutatta a szobákat meg persze a fürdőt. Bementem. Gyors zuhany után megtörülköztem és tiszta ruhába bújtam. A hajamat is megmostam, ezért meg kellett szárítanom. Miután kész lettem laza mozdulattal bekötöttem.

Elhagytam a szobát, és az ír szőkeséggel találtam magam szemben.

-Gyere ez itt a vendégszoba, itt fogsz aludni! Feltéve, ha nem szeretnél velem aludni.-mosolygott csábítóan.

-Köszi, ez a szoba tökéletesen megfelel.-forgattam a szemem.

Bementem a szobába és az ágy mellé toltam a bőröndöm.

-Niall kérlek ülj le, meg kell beszélnünk valamit!

-Rendben, mit?

-Nem maradhatok itt. Holnap fel kell ülnöm a repülőre és irány Los Angeles. Itt nincs mit csináljak, munkát nincs hol szereznem...

-Ne butáskodj! Itt maradsz velem, legjobb barátok leszünk, vagy még tö...

-Ne, Niall! Ne mondj semmit kérlek! Ez így nem helyes. Holnap hazamegyek...

-Nem mész haza, érted?-mondta tagoltan. Meglepődtem, hogy ilyen határozott is tud lenni.

-Jó majd meglátjuk, most aludni szeretnék, na jóéjt!-küldtem ki a helyiségből. Lassan kivánszorgott, és egy laza intés után becsukta maga mögött az ajtót.

Pizsamára cseréltem a ruhámat.

Lehajtottam a párnára a fejem.  A mai napon gondolkodtan. Annyi minden történt ebben a 24 órában. El sem hiszem. És most itt fekszek Niall Horan vendégszobájában. Egyáltalán hogy talált meg?

Kopogást hallottam.

-Gyere.-szóltam.-Még nem alszom.

Óvatosan belópódzott, és leült az ágyra.

-Bocs, hogy visszajöttem, de nem mondtad el, hogy hogyan kerültél ide a házam elé?

-Hát...Az hosszú történet...-nem akartam, hogy megtudja, hogy jelenleg hajléktalan vagyok.

-Van időm. És úgy látom te sem tudsz aludni.

-Kérlek, Niall majd holnap. Most nem szeretnék erről beszélni. Kérlek menj ki jóéjszakát!-küldtem ki újból a szobából, talán kicsit durvábban mint kellett volna.

-Jó oké persze mindegy...-legyintett lemondóan.

-Várj! Ne haragudj, csak nagyon fájdalmas ez nekem.-letöröltem pár könnycseppet.

-Renden semmi baj, elmondod majd holnap-mosolygott kedvesen.

-Köszönöm.

Már  lépett volna ki az ajtón, amikor még egyszer visszaszólt:

-Biztos ne aludjak itt?-kacsinott oly’ csábosan.

A homlokomra csaptam. Hogy is felejthette el 10 percig a perverz énjét? Foggalmam sincs, de most visszatért. Éljen.

-Jaj, húzz már ki!-léptem utána nevetve.

-Biztos? Szerintem elég kecsegtető ajánlat!-vigyorgott somolyogva.

-Jaj, menj már!-toltam ki az ajtón, erre újból megszólalt.

-Kapj el ha tudsz! Háhá!

Utána szaladtam. Lányosan ugrándozott, miközben játékosan jajgatott. Már a hasamat fogtam a röhögéstől. A padlóra rogytam, és fetrengtem rajta. Niall felkapott az ölébe és úgy kezdett futkorászni. Idegbetegen kapálósztam az ölében, mint egy két éves gyerek.

Szerencsémre csak a szobáig vitt, és letett az ágyra. Elkezdett felém hajolni. Gyorsan kapcsoltam. Elfordítottam a fejem, és betakartam magam a paplannal. Orral esett le az ágyra.

-Héé!-jajdult fel.

-Jaj, az a nagyon kemény ágy!-kacagtam.

-Na jó, te közveszélyes vagy én húztam.-mondta, és elhagyta a szobát.

Nem sokkal később álomba merültem. Viszonylag nyugodt éjszakám volt, de az ébredés az kevésbé.

Szuszogást halottam magam mögül. Csak egyvalaki lehet.

-NIALL JAMES HORAN!!!-kiabáltam.