2014. május 2., péntek

1. rész# Koncert




Sziasztok most írok egyet ide elől. Először is köszi az oldalmegjelenítéseket. Bár agyon örülnék pár feliratkozónak és kominak. Ja és ez a rész csak a fejezet fele, mert egyelőre csak ennyire volt időm. Köszi ha elolvasod és esetleg hagysz magad után valami nyomot. 

Xx

Másnap későn keltem. Nem tudom, hogy aludhat-
tam el a fél napot, amikor ma van életem legnagyobb eseménye. Este 9-től 1D koncert. Már nagyon izgulok. Lényegtelen szerintem, hogy mit veszek fel, mert úgy sem ismer senki. Egy One Direction polót akartam felvenni és egy egyszerű farmert. Mivel nincs bőröndöm, ezért anya egyik leggins-ét és egy kék blúzot fogok hordani. Már 11 óra van. Visszaszámlálás indul. Még 10 óra van hátra.
-Nina, készülődj, lemegyünk a városba ebédelni, mivel a reggelit már elaludtad!
-Oké megyek.-kiáltottam vissza.-Amúgy véletlenül nem hívtak a repülőtérről?
-Nem sajnos, de ha szeretnéd ma elmehetünk vásárolni valami ruhákat neked.
-Köszi, anyu!!!
Repestem örömben, még akkor is amikor ott sétáltunk már az utcán. Megálltunk egy McDonald’s-nál. Bementünk és rendeltünk fejenként egy-egy BigMac-et. Általában vigyázok arra, hogy mit és mennyit eszek, de most kirándulunk. Ilyenkor kirúgunk a hámból.
Evés után elindultunk egy bevásárlóközpontba. Míg anya és én a ruhaboltokban nézelődtünk, apu a földszinten kiálított autókat nézegette.
Végül kiválasztottam két farmernadrágot, egy converse-t, három laza polót, és tádám, dobpergés egy 1D trikót. Na fel tudok öltözni a koncerte.
Ránéztem az órámraés elszörnyedtem. 6 óra van már. Én pedig ott akartam lenni minimum 5 órával hamarabb.
-Anya sietnünk kell!!!
-Miért? Még van 3 óra kezdésig.
-De én jó helyet akarok kapni! Induljunk, most!!-hisztiztem.
-Jólvan, gyere!-mondta anya.

Fél óra múlva értünk csak oda. A bejárat előtt már vagy tízezren ácsorogtak. Gyorsan befurakodtam a sorba, intettem egyet anyáékek, mivel ők nem jönnek be. Hatalmas volt a tömeg, majd’ megfulladtam. Ugráltam, hogy lássak valamit. Egyszercsak kinyíltak a kapuk és a tömeg benyomult. Hátulról olyan erősen löktek meg, hogy hasra estem. Gyorsan megráztam a fejem és megálltam, még mielőtt eltaposnak végleg. Körülbelül egy óra múlva bejutottam a csarnokba. Fullon volt. Körülbelül az 50-edig sorban állhattam. Hát nem így képzeltem el ezt. Mindenki csoprtokba verődve állt, türelmetlenül várták kedvenceiket. Én pedig egyedül voltam a tömegben, úgyhogy szinte semmit sem láttam. Olyan negyedóra múlva óriási sikítást hallottam és bejöttek a fiúk. Eszméltlen volt…










Hatalmas őrjöngés tört ki. Majd’ beleszakadt a dobhártyám. Viszont annál jobban élveztem. A fiúk rövid köszönés után belekezdtek a Stand Up című dalukba. Ha álmomból felköltenek, akkor is felismerem akármelyik slágerüket.
Elég sokat lökdösődtek, többször én voltam a célpont. Mivel nem vagyok az az izmos, ezért majdnem elestem.
Na, mondom ez így nem megy tovább. Kezembe veszem a dolgokat. Kicsit előredőltem és könyökkel löktem, akit csak tudtam. Ennek az lett a vége, hogy kaptam sok szúrós pillantást, de a pozitívum az, hogy előrébb kerültem három sorral, és pont egy jó helyet találtam, ahhoz, hogy lássak is valamit.
Nagyon jól éreztem magamat. Jól esett olyan emberek közt lenni, akik úgyanúgy szeretik ezt a bandát, mint én.
-Na hello, emberek, remélem mindenki jól érzi magát!-kiálltotta el magát Harry.
Hatalmas sikítás és őrjöngés volt a válasz.
-Ezt igennek vesszük!-nevetett Zayn.
Nagyon nehezen hallottam, hogy mit beszélgetnek, nagy volt a hangzavar.
Hirtelen kaptam a gyomorszájamba egy nagy könyöket, vagyis egy ütést. Rögtön térdre rogytam. Hát ha a koncert után nem kerülök kórházba, akkor soha. Egy elég félelmetes arccal találtam magam szembe. Egy fekete hajú, füstös sminket viselő lánnyal néztem szembe.


Ijedtemben hátraestem. Mintha egy démonnal állnék szemben.
-Ne haragudj, jól vagy?-kérdezte enyhén érdekes akcentussal, ami se nem amerikai se nem brit volt.
-Ja semmi, semmi bajom!- mondtam, miközben ráztam a fejem.
-Akkor, most igen vagy nem?-mosolygott, ami az emósoknál gondolom nem szokás.
-Igen, jól vagyok.-bizonygattam.
-Akkor, oké. Shenna Spats.-mutatkozott be. Érdekes neve van.
-Nina Walker. Los Angelesből jöttem.
-Én Írországból, Mulligarből.
-Ismered Niallt?-csodálkoztam.
-Persze,  gyerekkori barátok vagyunk!-húzta enyhén nagyképű mosolyra a száját. Abban a pillanatban nem foglalkoztam lekezelő pillantásával.
-Király! De ha ismered, akkor miért nincs VIP jegyed?-kérdeztem semmi rosszindulat nélkül.
-Csak, mert ők nem adhatnak senkinek…-hebegte, de azért elég lekezelő volt.
Mindegy, kicsit fura a természete, de lehet, hogy ha jobban megismerem, talán még barátnők is lehetünk.
-Na hagyjuk a témát, megadom a számom!-vette elő újból a hízelgő énjét, azzal lediktálta a telefonszámát.
-Oké, köszi, de elég messze lakunk egymástól…
-21. Század, csajszi!- vetette oda és egy laza “csá”-val elhúzott a tömegben.
Na visszatértem a koncert élvezéséhez. Éppen a Kiss you-t énekelték ami az egyik legnagyobb kedvencem. Sajnos újból elkalandoztam. Vajon mit csinálnak otthon a barátaim? Biztos jól megvannak nélkülem is, de remélem azért hiányzok nekik.
Egy óra múlva véget ért a koncert. Hazafele menet kaptam egy smileyt sms-ben Shennától. Jól esett. Gyönyörű nap volt…


3 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik. Nem raknál fel kérlek egy szereplőket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi, hogy írtál. Két bejegyzéssel hátrább kint vannak a szereplők. :)))

      Törlés
    2. http://ineedniallslove.blogspot.ro/2014/04/blog-post.html Szereplők

      Törlés