I Need Your Love

4. rész#  Haza vagy mégsem?

„Szuszogást halottam magam mögül. Csak egyvalaki lehet.

-NIALL JAMES HORAN!!!-kiabáltam.”

Ez nem lehet igaz. Az ír manó mikor került ide? Éjszaka jött volna át? Csak annyit tudtam, hogy nagyon idegesen vagyok. Még az ordibálásomra sem ébredt fel.

Most vettem észre, hogy milyen pózban is fekszünk. Niall keze a polóm alatt, majdnem OTT. Az egyik lába pedig átvetve a derekamon. Úristen. Akármilyen sztár, nem érdekel idáig nem mehet el! Nem és kész!

-NIALL HORAN!!-kiabáltam a fülébe, és kimásztam szorítása alól. El kezdtem ráncigálni a karjaitól fogva, mire egy morgás kiséretében kinyitotta a szemeit. Sokatsejthetően mosolygott fel rám:

-Na, Ninus, milyen érzés volt így ébredni?-azt a perverz mindenit, most komolyan.

-Ne Ninusozzál, és nem, nem volt jó érzés, te perverz disznó!-mondtam hevesen gesztikulálva.

-Ja oké. Amúgy ha gondolod akkor a húzd le a polódat, mondjuk nekem így tökéletesen megfelel.-vigyorgott el.

Lenéztem magamra, és láttam, hogy a pizsamafelsőm a melltartómig fel van csúszva. Kipirultan kaptam le a fejemet. Ekkora cikit! Gyorsan lehúztam, és viszonylag nyugodtam néztem újból Niall gyönyörű kék szemeibe.

Most biztosan azt gondoljátok, hogy hülye vagyok, mert magamban dicsőítem az ír énekest, de vele flegmán beszélgetek. Az az igazság, hogy nagyon is kedvelem Niallt, csak nem adom könnyen a bőröm. Ilyen egyszerű.

Na de térjünk vissza a jelenbe. Niall tök cukin méreget. Mintha hirtelen elfelejtette volna a perverz énjét. Mondjuk, gondolom nem sokáig.

-Jól aludtál, kedves?-kérdezte édesen.

-Szerencsére igen, mert a tudatlanságom oda vezetett, hogy azt hittem egyedül vagyok...-forgattam a szemem.

-Hihi, olyan cukin aludtál, muszáj volt magamhoz öleljelek!-vigyorgott. Na üdv „Niall perverz énje”.

-Persze, föltétlen szükséges volt...-ráztam a fejem.

Niall szemszöge:

-Na akkor, kicsilány, mostmár beszéljük meg, hogy miért is bolyongtál az utcán tegnap este?

Töviről hegyire elmesélt mindent. Hogy csak azért maradt Londonban, hogy velem találkozhasson, hogy ha én fogadtam volna be akkor hajléktalan lenne. Sajnáltam, hogy ezeken át kellett mennie, de őszintén örülök, hogy itt van. A kívülállók, akik csak a nevemet ismerik, azok nem tudnak semmit. Csak a macsó énemet látják, mert azt is mutatom. Azt viszont nem tudják, hogy belül egy érzékeny, szeretetet kereső srác vagyok. Ninának eddig az előző énemet mutattam, de majd szeretném ha teljesen megismerne. Azt akarom, hogy velem legyen, hogy az enyém legyen. És ez nem csak birtoklási vágy, hanem kibontakozó szerelem. Legalábbis részemről.

-Na mostmár jobban vagy?-kérdeztem kedvesen, és magamhoz öleltem. Kivételesen nem ellenkezett, ami nagyon jól esett.

-Igen, köszönöm neked...-szipogta.

-Na gyere, ne sírj! Szeretnéd, hogy elmenjünk valahova?

-Nem, Niall nem lehet, haza kell mennem. Még a mai járattal. Sajnálom.

-Ne, ne hagyj itt!-szaladt ki a számon.

-Ööö, de hát neked van millió egy barátod, köztük 4 olyan mintha a testvéred lenne. Minek kellek ide én? Én, egy lány a sok rajongó közül, akit valahogy, nem tudom milyen csoda folytán, de a sors megajándékozott egy csodával? Csodával, vagyis, hogy itt lehetek melletted, hogy feltűntem neked? Hogy befogadtál! Mire vagyok én, mire kellek neked? Mire?

-Nina, én csak...nekem csak kiszaladt a számon,de ne értsd félre, nagyon bírlak. Viszont ez most nem esett jól. Nem esett jól az, hogy nem értékeled magad eléggé. Mintha egy senki lennél. Ha úgy gondolod, menj. Ha ez a helyes...De..nem akarom...-pillogtattam, és a hajamba túrtam mindkét kezemmel.

-Niall, én..ez..most..mindegy megyek, szia. És mégegyszer köszönöm...-mondta és kiment az ajtón.

Olyan tíz percig ülhettem egy helyben, mikor meghallottam újból a selymes hangját immáron a bejárati ajtótól.

-Viszlát örökre, Niall James Horan.

Elment. Én pedig hagytam...

Nina szemszöge:

Felültem egy városi buszra. Szerencsére jegyet tudtam venni, mivel Niall lakása mellett pont volt egy valutaváltó. Miközben zötykölődtem a járművön, foglaltam jegyet az egy óra múlva induló repülőre. Egyenesen Los Angelesbe. Az én otthonomba.

Meglepett Niall reggeli viselkedése. Mintha lenne érzékeny része is a lelkének a macsóság mögött. És amiket mondott: „Nem esett jól az, hogy nem értékeled magad eléggé. Mintha egy senki lennél.” Azt hiszi,  természetesnek kéne vennem, hogy ő csak úgy foglalkozik velem? Szerintem ő nincs tisztában azzal, hogy mennyien lettek volna tegnap estétől ma reggelig az én helyemben? Ő nem tudja, hogy hány lány sír miatta? Nem ért semmit.

Megérkeztem a repülőtérre. Nagy a nyüzsgés, mindenki siet. Még volt fél órám a felszállásig, ezért gondoltam veszek valami újságot, hogy ne unatkozzak. Bár ne tettem volna.

Az egyik brit pletykalap címlapján ÉN tűndököltem. Éppen Niall házából siettem ki enyhén kisírt szemekkel.Gyorsan kifizettem, leültem egy padra és olvasni kezdtem:

„ Új fejlemény! Az világhírű brit fiúbanda, a One Direction szőke szívtiprójának, Niall Horannek talán új barátnője van! A minap látták az ismeretlen lányt kijönni az ír énekes lakásából. A rajongók már találgatnak, de senki nem tud semmi biztosat. Hamarosan jelentkezünk az új fejleményekkel!”

Ettől tartottam. Ez nem hiányzott most egyáltalán nekem. Idegbetegen csaptam le a padra a magazint. Ehhez nincs idegrendszerem. Rohantam a mosdóba, hogy kicsit megmossam az arcomat.

Hirtelen hallottam a hangosbemondóban, hogy kezdjük elfoglalni a helyünket a járművön.

Már a bejáratnál álltam, mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátrafordultam. Meghökkenve néztem a szőke fiút. Hát mégis utánam jött...

Xx

Helló, itt volna a 4. fejezet is. Ha kiváncsiak vagytok a fejleményekre, akkor pipáljatok, komizzatok, illetve iratkozzatok fel! J