5. rész# Haverok?
Nina szemszöge:
„Már a bejáratnál álltam, mikor meghallottam,
hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátrafordultam. Meghökkenve néztem a szőke
fiút. Hát mégis utánam jött...”
-Te mit keresel
itt?-kérdeztem.
-Téged...
-Miért jöttél
utánam?
-Mert szükségem
van rád...Szerinted miért választottalak ki annyi lány közül? Miért? Egyet
gondoltam s jókedvemből irogattam? Szerinted?
-Miért van
szükséged rám?-a sírás szélén álltam.- Egy perverz állat vagy, akinek egy lány
csak egy éjszakára kell! Legalábbis ezt mutatod, ezt látja mindenki!
-Ezt mutatom,
de ez nem én vagyok!
-Akkor
bizonyítsd be!
-Ha engeded
akkor oké.-kontrázott ingerülten.
Hát persze. De
én tényleg ilyen hülye vagyok? Itt kiabálok !!Niall Horannel!! hogy ilyen meg
ilyen legyen velem, mert nekem így nem felel meg?! Egy napja még azon
áradoztam, hogy valahogyan találkozzak a One Directionnel. Szánalmas vagyok...
-Niall...bocsáss
meg...-hajtottam le a fejem.
-Mégis
miért?-hökkent meg.
-Azért, hogy
itt ordítozok veled, mikor te nem tettél semmi rosszat. Én vagyok egy túl
érzékeny hülye leányka, aki nem tudja értékelni amit kapott. Niall azt hiszem,
rossz embert választottál. Nem érdemlem meg én ezt...És tényleg nem menteni
akarom magamat, de meg tudom magyarázni, hogy miért akadtam ki ennyire. Nem is
olyan rég volt egy kapcsolatom, ami úgy kezdődött, hogy a srác elég perverz
volt, és ez nekem tetszett is...-nevettem el közben magam kínosan.-de később
durvult a helyzet és azt akarta csinálni. Többször magyaráztam neki, hogy én
még nem akarom, de csak erőltette. Végül feladta és szakítottunk...-sóhajtottam.-Ennyi
lenne. Nem akartalak untatni, csak magyarázatot szerettem volna adni.
Mégegyszer sajnálom, hogy ilyen hisztis voltam.
Niall végig
csendben hallgatott. Miután befejeztem a monológomat, pár másodpercig csak
nézett, majd elmosolyodott.
-Gyere
ide-szólt és magához ölelt, amit szívesen viszonoztam-, nem haragszom. És
sajnálom, ami veled történt. Én nem leszek ilyen, mint az a srác. Tényleg. Ha
akarod még a perve...
-Ne! Nem kell
megváltoznod miattam. És néha bejön, a perverz éned.-kacsintottam bénán, mire
mindketten elnevettük magunkat.
-Akkor
haverok?-kérdezte.
-Haverok.-mosolyogtam.
Ekkor
kattogásokat hallottunk és sikítást. És pont egymás ölelésében voltunk, mikor
lekaptak a paparazzik. Csodás.
-NIALL
HORAN!!!-visítozták a rajongók, mire felvette a mosolyát, fogta a tollát és
elkezdett aláírogatni.
Páran
megkérdezték, hogy én vagyok-e Niall barátnője. Mindre nemet feleltem.
Két óra múlva
valahogy hazakóvájogtunk a nagy tömegből.
-Jöjjön,
Hölgyem!-nyitotta ki nekem az ajtót meghajolva az ír manó.
-Köszönöm,
Uram!-egy pukedlizés után komótosan besétáltam a házba.
Mikor beléptem,
leraktam a bőröndöm a lepcső mellé, majd levettem a kabátom és a cipőmet.
Felemeltem a bőröndöm, hogy vigyem fel a „szobámba”, de Niall kikapta a
kezemből és ő felcipelte az emeletre.
-Nem szeretnél
bepakolni?-muatott a szekrényre, mikor beleéptünk a vendégszobába.
-Oké, de még
mindig nem érzem helyesnek ezt az egészet.-ültem le csüggedten az ágyra.
-Mit nem érzel
helyesnek? Te már itt laksz. Kérlek ne emészd magad!-kérte a fiú.
-Ez nem ilyen
egyszerű...-mondtam, mikor megcsörrent a telefonom.-anya az.-mosolyodtam el
keserűen.
-Hát vedd
fel.-biztatott Niall.
-Háló?-szóltam bele.
-Szia, kicsim. Hogy vagy?
-Jól köszi, anyu.
-És milyen a repülőút?-kérdezte vidáman, mire Niall felröhögött a
háttérben. Intettem neki, hogy hallgasson.
-Ki van a háttérben?
-Áhh, senki csak én...
-Oké, de tényleg na, jól utazol?
-Anya, nem ültem fel a gépre. Itt vagyok
Londonban.
-Hogy mi? Azt mondtad ma hazajössz!
-Nem, nem mondtam, ti gondoltátok úgy.-sóhajtottam visszafolytva a röhögést.
-És mégis hol laksz? Kinél?
-Egy barátomnál...-mondtam, mire Niall feltartotta a
hüvelykujját.
-És mégis ki az a barát, hogy én nem ismerem?
Ki az? Mi az? Fiú vagy lány? Remélem lány!-akadt ki anyu.
Niall nem tudta
tovább tartani. Kiakadt a röhögéstől, én pedig a telefont letéve az ágyra próbáltam
befogni a száját. Addig kapkodtam, amig vicces verekedés alakult ki köztünk.
Niall próbálta elvenni a kezemet a szájáról, de sehogy sem tudta. Anyu persze
ezerrel kiabált, hogy mi történik ott. Így még jobban kellett nevetnünk. Niall
végül megnyalta a tenyerem, amitől persze rögtön elkaptam a kezem.
-GYŐZELEM!-ordított
fel hangosan.
-SSSSS!-
kiáltottam.
-Mi folyik itt?- kelt ki magából anya.
-Semmi, semmi, most mennem kell, szia!-azzal
kinyomtam a telefont.
Úgy tűnt mintha
ezután az írkével órákig röhögtünk volna.
-Szegény
anyud!-nevetett Niall.-„Remélem lány”,besírok!-könnyezett
már. Mindketten kiakadtunk.
Úgy fél óra
múlva abbahagytuk a kacagást.
-Na, baby,
kipakolhatsz mostmár.-mondta mosolyogva. Na hogy? Vajon hogyan? Hát, hogy
máshogy mint perverzen.
-Oké,
baby!-pillogtattam olyan ribisen, mire megint röhögni keztünk.
-Na én éhes
vagyok!-jelentette ki hirtelen az írke. Írke. Jól hangzik.
-Készítek
vacsit!-lelkesedtem be, de aztán rájöttem, hogy még azt sem tudom jóformán,
hogy hol van a konyha.-De előbb megmutatnád, mi hol van?
-Hát
persze!-vigyorgott.
Fél óra múlva
kész volt a kaja. Megvacsiztunk, és visszamentünk az emeletre.
Hamar végeztem
a tusolással, hajmosással és szárítással. Felvettem a pizsim, és
visszaballagtam a szobámba. Niall várt rám. Az ölébe vont és megkérdezte:
-Mit szeretnél
csinálni?-kérdezte, miközben simogatta a karomat.
-Aludni.-jelentettem
ki.
-Rendben...és,...öhm...
-Itt
maradhatsz!-mosolyogtam és Niall mellett álomba merültem.
Nagyon jó gyorsan a kövit *-* :)
VálaszTörlésésss áááááááááááááá megint sokat röhögtem :D imádom Niall énjét bár hogy az ölébe ültette kicsit elöre szaldt vele. de azal együt baromi jó lett kövitt :D
VálaszTörlés