I Need Your Love

5. rész# Haverok?

Nina szemszöge:

„Már a bejáratnál álltam, mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátrafordultam. Meghökkenve néztem a szőke fiút. Hát mégis utánam jött...”

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.

-Téged...

-Miért jöttél utánam?

-Mert szükségem van rád...Szerinted miért választottalak ki annyi lány közül? Miért? Egyet gondoltam s jókedvemből irogattam? Szerinted?

-Miért van szükséged rám?-a sírás szélén álltam.- Egy perverz állat vagy, akinek egy lány csak egy éjszakára kell! Legalábbis ezt mutatod, ezt látja mindenki!

-Ezt mutatom, de ez nem én vagyok!

-Akkor bizonyítsd be!

-Ha engeded akkor oké.-kontrázott ingerülten.

Hát persze. De én tényleg ilyen hülye vagyok? Itt kiabálok !!Niall Horannel!! hogy ilyen meg ilyen legyen velem, mert nekem így nem felel meg?! Egy napja még azon áradoztam, hogy valahogyan találkozzak a One Directionnel. Szánalmas vagyok...

-Niall...bocsáss meg...-hajtottam le a fejem.

-Mégis miért?-hökkent meg.

-Azért, hogy itt ordítozok veled, mikor te nem tettél semmi rosszat. Én vagyok egy túl érzékeny hülye leányka, aki nem tudja értékelni amit kapott. Niall azt hiszem, rossz embert választottál. Nem érdemlem meg én ezt...És tényleg nem menteni akarom magamat, de meg tudom magyarázni, hogy miért akadtam ki ennyire. Nem is olyan rég volt egy kapcsolatom, ami úgy kezdődött, hogy a srác elég perverz volt, és ez nekem tetszett is...-nevettem el közben magam kínosan.-de később durvult a helyzet és azt akarta csinálni. Többször magyaráztam neki, hogy én még nem akarom, de csak erőltette. Végül feladta és szakítottunk...-sóhajtottam.-Ennyi lenne. Nem akartalak untatni, csak magyarázatot szerettem volna adni. Mégegyszer sajnálom, hogy ilyen hisztis voltam.

Niall végig csendben hallgatott. Miután befejeztem a monológomat, pár másodpercig csak nézett, majd elmosolyodott.

-Gyere ide-szólt és magához ölelt, amit szívesen viszonoztam-, nem haragszom. És sajnálom, ami veled történt. Én nem leszek ilyen, mint az a srác. Tényleg. Ha akarod még a perve...

-Ne! Nem kell megváltoznod miattam. És néha bejön, a perverz éned.-kacsintottam bénán, mire mindketten elnevettük magunkat.

-Akkor haverok?-kérdezte.

-Haverok.-mosolyogtam.

Ekkor kattogásokat hallottunk és sikítást. És pont egymás ölelésében voltunk, mikor lekaptak a paparazzik. Csodás.

-NIALL HORAN!!!-visítozták a rajongók, mire felvette a mosolyát, fogta a tollát és elkezdett aláírogatni.

Páran megkérdezték, hogy én vagyok-e Niall barátnője. Mindre nemet feleltem.

Két óra múlva valahogy hazakóvájogtunk a nagy tömegből.

-Jöjjön, Hölgyem!-nyitotta ki nekem az ajtót meghajolva az ír manó.

-Köszönöm, Uram!-egy pukedlizés után komótosan besétáltam a házba.

Mikor beléptem, leraktam a bőröndöm a lepcső mellé, majd levettem a kabátom és a cipőmet. Felemeltem a bőröndöm, hogy vigyem fel a „szobámba”, de Niall kikapta a kezemből és ő felcipelte az emeletre.

-Nem szeretnél bepakolni?-muatott a szekrényre, mikor beleéptünk a vendégszobába.

-Oké, de még mindig nem érzem helyesnek ezt az egészet.-ültem le csüggedten az ágyra.

-Mit nem érzel helyesnek? Te már itt laksz. Kérlek ne emészd magad!-kérte a fiú.

-Ez nem ilyen egyszerű...-mondtam, mikor megcsörrent a telefonom.-anya az.-mosolyodtam el keserűen.

-Hát vedd fel.-biztatott Niall.

-Háló?-szóltam bele.

-Szia, kicsim. Hogy vagy?

-Jól köszi, anyu.

-És milyen a repülőút?-kérdezte vidáman, mire Niall felröhögött a háttérben. Intettem neki, hogy hallgasson.

-Ki van a háttérben?

-Áhh, senki csak én...

-Oké, de tényleg na, jól utazol?

-Anya, nem ültem fel a gépre. Itt vagyok Londonban.

-Hogy mi? Azt mondtad ma hazajössz!

-Nem, nem mondtam, ti gondoltátok úgy.-sóhajtottam visszafolytva a röhögést.

-És mégis hol laksz? Kinél?

-Egy barátomnál...-mondtam, mire Niall feltartotta a hüvelykujját.

-És mégis ki az a barát, hogy én nem ismerem? Ki az? Mi az? Fiú vagy lány? Remélem lány!-akadt ki anyu.

Niall nem tudta tovább tartani. Kiakadt a röhögéstől, én pedig a telefont letéve az ágyra próbáltam befogni a száját. Addig kapkodtam, amig vicces verekedés alakult ki köztünk. Niall próbálta elvenni a kezemet a szájáról, de sehogy sem tudta. Anyu persze ezerrel kiabált, hogy mi történik ott. Így még jobban kellett nevetnünk. Niall végül megnyalta a tenyerem, amitől persze rögtön elkaptam a kezem.

-GYŐZELEM!-ordított fel hangosan.

-SSSSS!- kiáltottam.

-Mi folyik itt?- kelt ki magából anya.

-Semmi, semmi, most mennem kell, szia!-azzal kinyomtam a telefont.

Úgy tűnt mintha ezután az írkével órákig röhögtünk volna.

-Szegény anyud!-nevetett Niall.-„Remélem lány”,besírok!-könnyezett már. Mindketten kiakadtunk.

Úgy fél óra múlva abbahagytuk a kacagást.

-Na, baby, kipakolhatsz mostmár.-mondta mosolyogva. Na hogy? Vajon hogyan? Hát, hogy máshogy mint perverzen.

-Oké, baby!-pillogtattam olyan ribisen, mire megint röhögni keztünk.

-Na én éhes vagyok!-jelentette ki hirtelen az írke. Írke. Jól hangzik.

-Készítek vacsit!-lelkesedtem be, de aztán rájöttem, hogy még azt sem tudom jóformán, hogy hol van a konyha.-De előbb megmutatnád, mi hol van?

-Hát persze!-vigyorgott.

Fél óra múlva kész volt a kaja. Megvacsiztunk, és visszamentünk az emeletre.

Hamar végeztem a tusolással, hajmosással és szárítással. Felvettem a pizsim, és visszaballagtam a szobámba. Niall várt rám. Az ölébe vont és megkérdezte:

-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte, miközben simogatta a karomat.

-Aludni.-jelentettem ki.

-Rendben...és,...öhm...

-Itt maradhatsz!-mosolyogtam és Niall mellett álomba merültem.